A közösségi média és a figyelemgazdaság csapdája

„Ha nem fizetsz érte, akkor valójában te vagy a termék” – mondta Tristan Harris, a Google korábbi etikus tervezője. Ez a néhány szó tökéletesen rávilágít arra, amit a legtöbben nem, vagy csak későn ismernek fel. A közösségi médiaplatformok üzleti modellje a felhasználók szüntelen figyelmére alapoz. Minél többet görgetünk, kattintunk és reagálunk, annál több adatot gyűjtenek rólunk, amit aztán személyre szabott hirdetésekhez vagy viselkedésünk további befolyásolásához használhatnak fel.

A „The Social Dilemma” című dokumentumfilmben több olyan szereplőt is megszólaltatnak, akik sokáig valamelyik platform vezető munkatársaként dolgoztak, akik sok érdekes kulisszatitkot osztanak meg a színfalak mögül. Például Justin Rosenstein, a „Like” gomb egyik megalkotója és Aza Raskin, a végtelen görgetés (infinite scroll) feltalálója is elmondják, hogy kezdetben jó szándék vezérelte őket. A cél az volt, hogy egyszerűsítsék és élvezhetőbbé tegyék a kommunikációt, a közösségépítést. Többek között munkájuk eredményeként olyan hatékony rendszerek születtek, melyek funkciói tudat alatt is befolyásolják a felhasználókat, ott tartanak bennünket a kijelzők előtt, amit pedig arra tudnak használni, hogy több reklámot jelenítsenek meg, és több adatot nyerjenek a viselkedésünkről.

Aza Raskin részletesen beszél arról, hogy a platformok algoritmusai célzottan alakítják a hírfolyamunkat. Az ehhez szükséges „üzemanyagot” a rólunk összegyűjtött adat adja, minden lájkunk, megosztásunk, keresésünk és videómegtekintésünk nyomán finomhangolják, milyen tartalmakkal bombázzanak minket. Minél relevánsabb, izgalmasabb vagy akár felkavaróbb egy bejegyzés, annál több ideig maradunk az oldalon, amit a rendszer algoritmusa sikerként értékel. Ezért van az, hogy a provokatív, sok reakciót kiváltó információk egyre nagyobb teret kapnak. Szinte minden felületnek megvan a maga „csalogatótechnikája”, az értesítések, a direkt nekünk szóló ajánlások (például „Neked ajánlott”, „Ezt látnod kell”), a soha véget nem érő hírfolyam. Ez nem pusztán véletlen vagy spontán fejlődés eredménye, hanem nagyon is tudatos tervezés áll a háttérben. A cél, hogy minél több időt töltsünk a képernyő előtt. A platform számára a legrosszabb forgatókönyv, hogy kilépsz”.

Az említett mechanizmusok egyik következménye például, a „filter bubble” (szűrőbuborék) jelenség, amikor a személyre szabott tartalomszűrés hatására csak olyan híreket és nézőpontokat látunk, amelyek megerősítik a meglévő véleményünket. Ez odáig fajulhat, hogy a platformok mesterségesen szélsőséges tartalmak felé terelhetik a felhasználókat, egyszerűen azért, mert a dühöt vagy félelmet kiváltó posztok több reakciót generálnak, így nagyobb forgalmat, végső soron több bevételt hoznak.

A következmények könnyen beláthatók, egyre mélyülő társadalmi megosztottság, összeesküvés-elméletek szárnyalása és elszigetelt információs terek kialakulása. A jelenség azért is veszélyes, mert az emberek hajlamosak valódinak hinni azt, amit a hírfolyamukban nap mint nap látnak, főleg, ha azt erősíti a baráti, ismerősi kör is.

A platformok működése különösen a fiatalokat veszélyezteti, mivel a tinédzsereknél kulcsfontosságú a közösséghez tartozás érzése, ezért a közösségi média visszajelzései (lájkok, kommentek, üzenetek) különös súllyal bírnak. Ha negatív visszajelzést kap valaki, az drámaian hathat a lelki világára, ami bizony növelheti a depresszió, a szorongás vagy az önértékelési problémák kockázatát is. 

Mit tehetünk mi, felhasználók?

Bár sokan a kormányzati szabályozások felelősségére hívják fel a figyelmet, szakértők szerint fontos szerepe van az egyéni tudatosság növelésének is.Beállíthatunk időkorlátot a telefonon, kikapcsolhatjuk az értesítéseket vagy tudatosan törekedhetünk arra, hogy ne a közösségi média legyen az egyetlen hírforrásunk. Érdemes megkérdezni magunktól, miért is látjuk ezt a posztot, és mit akarhatnak elérni vele?. Vagyis próbáljunk az algoritmusok mögé látni, megérteni a működésüket, és ne hagyjuk, hogy azok ellenőrizetlenül alakítsák a gondolkodásunkat.

A téma mélyebb megértéséhez érdemes megnézni, a már említett „The Social Dilemma” című dokumentumfilmet. A film alapján részletes képet kaphatunk, hogy a közösségi platformok mögött álló algoritmusok üzleti érdekei mennyire mélyen és sokszor észrevétlenül szövik át a mindennapjainkat. A film meglehetősen drámai megközelítéssel él, néha talán túlzó módon, de ahhoz kétség sem fér, hogy az üzenete jogos, gondoljuk át, hogyan használjuk ezeket a felületeket, és legyünk tisztában azzal, hogy a virtuális valóság sokszor olyan információkkal bombáz, amelyeknek egyetlen célja, hogy minél tovább képernyő előtt tartsanak. Ha sikerül megérteni és felismerni ezeket a mechanizmusokat, már félúton vagyunk a tudatosabb, felelősebb és talán egészségesebb médiafogyasztás felé.